RAPOOL tavaszi repce technológiai javaslatok 2017

A tél végéhez közeledve egyre heterogénebb képet mutatnak az őszi káposztarepce állományok az egyes országrészekben. Azokon a termőhelyeken, ahol a termelők az őszi vetések részleges újravetése mellett döntenek, a lehetséges alternatívák közé - az aktuális árkilátások ismeretében - a tavaszi repce is felsorakozik.

A tavaszi repce termőképessége ugyan elmarad az őszitől, de jó körülmények között, magas technológiai szint mellett jövedelmező tavaszi alternatíva lehet. Ökonómiai értékelése során nem szabad megfeledkezni kiváló elővetemény- ill. a talajszerkezetre gyakorolt jótékony   hatásairól sem. Kétségtelen, hogy jövedelmezősége általában nem éri el az ősziét, de reális értékelésekor a lehetséges tavaszi vetésű alternatívákkal kell összevetni.

Az őszi megritkult állományok foltszerű kipótlása tavaszi repcével nem ajánlott, ugyanis vegetációs ciklusuk eltérő, a tavaszi repce 2-3 héttel később érik.

Talajigény, talaj-előkészítés

Talajigénye alapvetően nem tér el az ősziétől. Rövidebb tenyészideje miatt azonban a tavaszi repce kompenzációs képessége gyengébb, azaz a vegetáció alatt bekövetkező stresszhelyzetek, vízhiány jelentősebben befolyásolják a termés nagyságát.
A tavaszi repce is aprómorzsás, jól ülepedett magágyat igényel, melyhez az őszi mélyszántás teremti meg a szükséges alapot. A téli csapadék jobban hasznosul, a talaj is jobban ülepedik ill.  tavaszra csak a magágykészítés marad. Szántás nélküli talajművelés is alkalmazható, de feltétlenül ügyelni kell a talajtömörödések elkerülésére. A talaj felső rétegének jó átszellőzhetősége biztosítja a talajhőmérséklet gyorsabb emelkedését, a jó kelést.

Fajtaválasztás

A hibridnemesítés már uralkodóvá vált a tavaszi repcében is, a köztermesztésben megjelentek a tavaszi hibridek, amely a korábbi fajtákhoz képest 8-10%-os terméstöbblet elérésre képesek. A hibridekre jellemző erőteljesebb gyökérzet, jobb aszály- és stressztűrés lehetővé teszi, hogy kritikus körülmények között is jövedelmező maradhat a termesztés. Erőteljesebb kezdeti fejlődésük, az eddigi fajtáknál jóval korábbi virágzásuk és érésük különösen gyengébb termőhelyeken, kritikusabb környezeti feltételek esetén válik előnyükre. Magasabb vetőmagköltségüket – az aktuális piaci árakon kalkulálva – már kevesebb, mint 100 kg terméstöbblettel nagy biztonsággal tudják ellensúlyozni, a nagyobb termésbiztonság és termésstabilitás előnyeiről nem is beszélve.

Vetés

A vetést célszerű minél korábban (mint a zabot), száraz körülmények között elvégezni. A késői vetés és az ezzel összefüggő későbbi betakarítás kedvezőtlen körülmények között tovább növeli a terméskockázatot.  Késői vetéskor a tavaszi repce nem képes a szükséges vegetatív tömeg kifejlesztésére, ami a magas termést megalapozza. A korai vetés viszont erősíti a vegetatív növekedést, a mélyebb gyökerezés biztosítja a jobb víz- és tápanyagellátást, növekszik a termésbiztonság, így csökkenhet az állomány klímaérzékenysége. A vetőmag csírázása már 2-3 ºC talajhőmérsékleten elkezdődik. A tavaszi repce korai fejlődési szakaszában -4 ºC alatti hőmérsékletre érzékenyen reagál, ugyanakkor jellemző, hogy fagypont alatti hőmérséklet esetén a növényi részek megkeményednek és ebben az állapotában a tavaszi repce akár -8 ºC-os fagyot is elvisel. A fiatal növények  kisebb fagykárok után jól regenerálódnak, ezért esetleges kitárcsázása előtt érdemes néhány nap időt adni neki.
Kedvező vízellátottságú magágy esetén a vetésmélység 1-2 cm legyen, száraz körülmények között max. 3 cm, talajtömörítéssel. Az ajánlott vetésnorma a vetésidőtől függően 80-120 csíraképes mag/m2 a fajták esetén (az ezermagtömeg függvényében ez 3,5-5,0 kg/ha vetőmagmennyiséget jelenthet). Hibrideknél a kivetendő mag mennyisége ennél lényegesen alacsonyabb, 50-70 csíraképes mag/m2 (ca. 3,0-4,0 kg/ha). Későbbi vetéskor szükséges a kivetendő mag mennyiségének növelése, mivel a nappalok hosszának változása ill. a növekvő hőmérséklet gyors szárbaindulást és virágzást okoz, lerövidítve ezzel azt az időszakot, ami egy erőteljes, robosztus, nagyszámú oldalelágazást létrehozó növényszerkezet kialakulásához szükséges. Csökken az elágazódások száma, így  nagyobb vetésnormával,  nagyobb egyedsűrűséggel kell legalább részben ellensúlyozni a várható terméskiesést.

Tápanyagellátás

Egy jó fejlettségű tavaszi repce állomány terméspotenciálja jóval meghaladja a 3 tonnát. Hogy a gyakorlatban ez ritkán realizálódik az számos okra, többek között vízhiányra, hőségre, állati kártevőkre vezethető vissza. Ezek a körülmények megnehezítik a tápanyagigény pontos meghatározását. A tavaszi repce rövidebb tenyészideje és sekélyebb gyökérzete miatt igényli a jó tápanyagellátást. 3 to/ha termés eléréséhez mintegy 70 kg/ha P2O5, 160 kg/ha K2O valamint 50 kg/ha MgO hatóanyagnak kell a talajkészletből ill. az alaptrágyázásból rendelkezésre állni.
          A N-igény 100 kg termés-elvárásra 5-6 kg hatóanyag. Javasolt vetéskor 80-100 kg N/ha kijuttatása, valamint a szárbaindulás kezdetére időzített 40 kg N/ha második adag. Kedvező körülmények, magas terméskilátások esetén javasolt egy  növényvédelmi kezeléssel kombinált 3. kijuttatás is, 10-20 kg N/ha adagban. A N-ellátás teljes egészében biztosítható hígtrágyával. Vetés előtt javasolt max. 20 m3 talajba dolgozása, a virágbimbók megjelenéséig további 10-15 m3 kijuttatására nyílik mód.
A kéntrágyázás különösen fontossá vált azóta, hogy a légköri utánpótlás számottevően lecsökkent. 20-30 kg S/ha (1 kg S 100 kg termés-elvárásra) megelőzi az akut kénhiány kialakulását. A kénhiány, ellentétben a N-hiánnyal, először a legfiatalabb leveleken jelentkezik (a szélről befelé haladva kivilágosodnak a levelek). Halványsárga és fehér sziromlevelek az akut kénhiány legbiztosabb jelei. Ilyen esetben azonnali levéltrágyázással (keserűsó, ammóniumszulfát) mérsékelhető a terméskiesés. A kellő bór-ellátottság a zavartalan virágzás és a megfelelő terméskötődés alapfeltétele.

Növényvédelem

A tavaszi repce gyomelnyomó-képessége jó. A viszonylag magasabb vetési norma és a gyors fiatalkori növekedés általában elegendő gyomelnyomó-képességgel rendelkezik, de a korai vetés esetére javasolt csökkentett vetőmagdózis kedvezőtlen fejlődési körülményekkel kiegészülve szükségessé teheti a gyomirtást.
Az állati kártevők valójában megegyeznek az őszi káposztarepce tavaszi károsítóival, a tavaszi repce rövidebb tenyészideje ill. gyors korai fejlődése miatt általában kisebb a kártétel. A fénybogár tekinthető a legfontosabb kártevőnek, korai fejlődési stádiumban már 1-2 bogár/növény esetén szükséges a védekezés. A repcebecő ormányos ill. a repcebecő szúnyog különösen a környező őszi káposztarepce táblákról vándorolhat át. A repcedarázs és a levéltetvek általában ritkán igényelnek vegyszeres védekezést.
A virágzás alatti csapadékos, párás idő elősegítheti a gombabetegségek, főleg a szklerotínia megjelenését. Az érés során jelentkező nagymennyiségű csapadék alternária és botritisz fertőzést okozhatnak, melyek elsősorban a korai becőfelpattanás miatt csökkenthetik a termést. Az ily módon fertőződött állományokat a lehető leggyorsabban célszerű betakarítani.
Szárcsökkentő alkalmazása csak különösen buja állományok, gyenge állóképességű fajták és rendkívül csapadékos körülmények között indokolt. Szárazság, hőség esetén az ilyen kezelések terméscsökkenést okoznak!

Betakarítás

A tavaszi repce betakarítása – a vetésidő függvényében – 2-3 héttel későbbre esik, mint az őszié. Az aratás technikai feltételei megegyeznek az ősziével. Vékonyabb szára és általában kisebb zöldtömege miatt betakarítása gyorsabb.