log

A tél fogságából szabaduló repceállományok megítélése – állománymustra és tavaszi stratégia

Januárban teljes erejével csapott le a tél Közép-Európára és ez alól Magyarország sem volt kivétel.  Az éjszakai minimum hőmérséklet az ország számos pontján -15 és -20°C körül alakult – sőt néhány helyen ez alá is süllyedt – és a nappali hőmérséklet sem haladta meg a -8, -10°C-os maximumot.

Ezzel párhuzamosan az őszi vetések bizonyos régiókban az erős fagynak kitett állapotban napokig érdemi hótakaró nélkül vagy csak egy nagyon vékony hólepeltől védve dacoltak a hideggel. Mindez fokozott figyelmet érdemel, hiszen az őszi káposztarepce télállóságának határát szakmai berkekben -15 – -20°C-ban szokás meghatározni, így joggal merül fel a kérdés a repcetermesztőkben, hogy hogyan tudták átvészelni ezt a kritikus időszakot a repce állományok, ill. milyen következményekre és ebből adódóan milyen állománykezelési stratégiákra érdemes felkészülni az elkövetkezendő hetekben.

Mely tényezők határozzák meg a repce télállóságát?

  • a növényfejlettség
  • a növények felkészültsége a kemény fagyra
  • a növények tápanyag ellátottsága
  • a fagy-stressz mértéke és hossza

a, Növényfejlettség

A legjobb télállóságú növények 8-12 levéllel, 1-1,5 cm gyökérnyak átmérővel és mélyen ülő tenyészőcsúccsal rendelkeznek, azaz tőlevélrózsás állapotban telelnek be. Minél inkább eltér a növények, az állomány állapota ettől a fenológiai optimumtól, annál nagyobb a veszélyeztetettségük is.  A fejletlen, kis növényeket ugyanúgy a kifagyás veszélye fenyegeti, mint a túl nagyokat.  Miközben a kis növények túl gyengék, a túl nagyokat szabályosan szétrobbanthatja a fagy. Különösen veszélyeztetettek azok az állományok, amelyek a tél előtt már a szárba indulás állapotába kerültek. Bár 2016 őszén nem az állományok túlfejlődése volt az általános kép, de a jobb állományokban a relatív magas hőmérsékletek, a hosszabb vegetációs időszak vezethetett ilyen állapotokhoz is. Itt abban reménykedhetünk, hogy a főhajtás elvesztése esetén a növény képes lesz az oldalelágazások segítségével regenerálódni.

b, A növények felkészültsége a kemény fagyra

Ahhoz, hogy a növény kellően alkalmazkodni tudjon a legkeményebb fagyhoz, a csökkenő hőmérséklethez való fokozatos adaptálódásra van szüksége.  Az első fagyok beálltával megindul a sejtekben a „fagyálló” funkciót betöltő foszfolipidek felhalmozódása, majd az alkalmazkodási szakasz végén a sejtekben vízelvonás megy végbe, ami tovább emeli a foszfolipidek relatív koncentrációját.
Az alkalmazkodó képesség maximuma esetén a növények a -25 °C-os tartós faggyal is megbirkóznak.  Egyelőre kérdéses azonban, hogy a januári kemény fagyok előtti lehűlés szakasza elegendő volt-e a szükséges alkalmazkodáshoz.

c, A növények tápanyag ellátottsága

Csak a jó tápanyag ellátottságú állományok képesek a legmagasabb szintű télállóság elérésére. A jó őszi bór-ellátottság köztudottan javítja a télállóságot, akárcsak a kálium. A nitrogén tekintetében fontos egyrészt, hogy a növények ne mutassanak hiánytüneteket, másrészt a kijutatott N formája is fontos. Október közepe után csak ammónium vagy lassan feltáródó formában célszerű a nitrogén kijuttatása. A nitrát formájú utánpótlás kijuttatása ilyenkor már nem javasolt, mivel az növeli a növények vízfelvételét fokozva ezzel a faggyal szembeni érzékenységet. A magas szintű télállóság folyamatosan alakul ki, ennek fontos eleme a sejtekben végbemenő vízelvonás.
Az ősz folyamán végrehajtott regulátorozás szintén fokozza a vízelvonást és növeli a sejtfolyadék koncentrációját. Ahogy a b, pontban már jeleztük, a foszfolipidek szerepe itt meghatározó. Ebből következik, hogy a foszfor ellátottság is meghatározó szerepű lehet. Hogy a 2016 őszén látott, antociános elszíneződésű állományokban milyen erősek voltak a hiánytünetek, majd csak a tavasz folyamán láthatjuk egyértelműen.  

d, A fagy-stressz mértéke és hossza

A fagykárok mértéke természetesen erőteljesen hőmérsékletfüggő. A fagyos időszakok legnagyobb veszélye talán nem is a leghidegebb éjszakán elért legalacsonyabb hőmérsékletben keresendő, hanem inkább az időszak hosszában. A leesett hótakaró elméletileg megfelelő védelmet nyújthatott, de sok helyen a feltámadó szél elvitte azt a réteget, ami a védelmet jelenthette. Tapasztalatok szerint már az is sokat számít, ha 1 cm hó takarja a tenyészőcsúcsot, mely így megakadályozhatja az erős szél okozta kiszáradást, a fagy okozta károsodást. A dús állományokban elfagyó levelek is védik a tenyészőcsúcsot a széltől és a naptól.  Erős napsütés és szél hatására a repce a fagyos időszakokban is vizet veszít, ha ez hosszan tart, a növények szabályosan kiszáradnak.

Állapotfelmérés – mit mutatnak a növények?

Javasoljuk, hogy fordítson kellő időt az állományok alapos állapotfelmérésére. Döntő, hogy milyen állapotban van a tenyészőcsúcs és a gyökérzet. Húzzon ki néhány növényt a területről és vágja fel őket hosszanti irányban. Ha láthatóan és tapinthatóan él a növény, a gyökér fehér, a tenyészőcsúcs zöld színű, úgy nincs baj. A puha, elfolyósodó, barna növényi szövetek viszont károsodásra utalnak. A gyökér károsodása egyben a növény pusztulását is jelenti. A gyökérzet elfagyását jelzi, ha a gyökerek legkülső rétege leválik. Az elhalt gyökerű egyedeket könnyen ki lehet húzni a talajból. Ameddig azonban legalább a gyökérzet él, a növény megpróbál majd oldalhajtásokból „újjáéledni”. A gyökerek végének fehér színe a növekedés beindulására utaló bíztató jel, a regeneráció megkezdődött.
Aki már nagyon korán tudni szeretné repcéi állapotát, az a tábla több pontjáról húzkodjon ki növényeket - kisebbeket és nagyokat egyaránt - majd ezeket otthon vízbe állítva felmérheti, hogy mennyi „életerő” van még bennük.

Helyzet 1:

Optimális fejlettség és megfelelő hótakaró esetén az állományok jól átvészelik a fagyos időszakokat, nem kell károkra számítani.

Helyzet 2:

Ez azokra az állományokra jellemző, melyek nem voltak túlfejlettek a tél beállta előtt, jó tápanyagellátásban és regulátorozásban is részesültek. Még ha a teljes levélzetüket el is veszítik a növények, pánikra semmi ok. Csupán a műtrágyázási stratégiát kell átalakítani mivel az állományoknak a  teljes levélzetüket újra kell fejleszteniük.
Ehhez nem csak nitrogénre, de pl. a klorofill meghatározó összetevőjére, magnéziumra is szükség van.

Az elhalt levelekből feltáródó tápanyagok – elsősorban nitrogén és kálium – a talajból ismét felvehetővé válik a növények számára a tavasz folyamán. Azaz nem vesztek el csak később válnak hozzáférhetővé, emiatt az ilyen állományokban az 1. N-adag a szokásosnál magasabb lehet. Azok a növények, amelyek a tél előtt 10-12 levéllel és erőteljes karógyökérrel rendelkeztek, rendkívül erőteljes regenerációs képességgel tudnak újra fejlődésnek indulni.

 

 

Helyzet 3:

Elhalt főhajtású, de még életképes gyökérzettel rendelkező növények megpróbálnak majd az oldalhajtásokból növekedésnek indulni. Ezek az állományok erőteljesen legyengültek a tél folyamán, ehhez kell igazodjon tápanyagellátásuk is. A korai 1. N-adaggal együtt kén és magnézium kijuttatása is szükséges. Ez elősegíti az új levelek és gyökerek kifejlődését és megakadályozza a lehetséges oldalhajtások idő előtti és túlzott mértékű redukcióját. A korai tavaszi regulátorozás szintén elősegíti az oldalhajtások kialakulását. Ilyen állományokban négyzetméterenként akár 5-10 növénnyel is gazdaságossá válhat a repcetermesztés, különösen hibridekkel. Ne feledjük azonban, hogy a gyenge repceállományok gyomelnyomó képessége elégtelen, nem tolerálható a gyomkonkurencia megjelenése!

 
 

 

 

 

 

 

 

 

Helyzet 4:

Nehéz az erősen kiritkult, gyenge állományok megítélése. A terület kitárcsázása a növények számától, állapotától és elhelyezkedésük egyenletességétől függ elsősorban, de kerüljük el a túl korai döntést. A repce ugyanis rendkívül jó regenerálódó képességgel rendelkezik. Négyzetméterenként legalább 5 erőteljes vagy 10 átlagos vagy 15 gyenge fejlettségű növény legyen az alsó határérték, amelynek el nem érése esetén dönthetünk a kitárcsázásról.  Sok esetben csak a tábla egyes részeiben ritkul csak a kritikus szint alá az állomány, ilyenkor mérlegelni kell a részleges kiművelés lehetőségét. Részleges kiművelés és ezt követően tavaszi repce vetése esetén pontosan meg kell tervezni adott területen az eltérő növényvédelmi, műtrágyázási és betakarítási munkálatok zavartalan kivitelezhetőségét.
A bal oldali képen látható növény bár kicsi és fejletlen, mégis életképes, amint az a tenyészőcsúcs és a fiatal oldalgyökerek állapotáról megállapítható. A jobb oldali növény ezzel szemben reménytelen eset, még akkor is ha levelei most még zöldek. A növény gyökérnyaka teljesen elpusztult, ez a repce már nem tud regenerálódni.
 
      

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rendkívüli regeneráció lehetősége – a repcét nem kell elhamarkodottan leírni

Fontos, hogy a megmaradó repceállományok korán és erőteljesen kezdjék meg tavaszi vegetatív fejlődésüket, mert március végétől elkezdődik a hosszúnappalos időszak, ez pedig a szárba indulás megkezdését jelenti.  Gyenge állományokban célszerű elvégezni eddig a regulátoros kezeléseket, hogy késleltessük a szárba indulást és támogassuk az oldalhajtások képződését. Ezt a hatást már viszonylag alacsony dózisokkal is el lehet érni. Amennyiben a növénynek nincs főhajtása, úgy az állóképessége is gyengébb lesz. Az oldalhajtások ernyőként fogják körbeölelni a gyökeret, ráadásul vékonyabbak és gyengébbek is, mint amilyen a főhajtás lett volna. Ha az állományban sok növény csak oldalhajtásokat fog tudni kinevelni tavasszal, akkor a repcék 30-50 cm-es magasságánál célszerű a regulátor dózisát kis mértékben (+0,1 – 0,2 l/ha) emelni, hogy fokozzuk a későbbi állóképességet.
A gyenge állományok növényvédelménél célszerű figyelmesen eljárni, a növények kisebb tartalékaikból kevésbé tudnak a kártevők és korokozók támadásainak ellenállni.   Különösen érvényes ez az ormányosok és a fénybogár kártételére.

Hogy milyen károkat okozhatott az idei tél a változó állapotú repcékben? Ennek reális megítélése ma nem könnyű, még ha sokan máris ezt teszik. Javasoljuk, hogy a termelők ne hamarkodják el a döntéseiket. Mérlegeljék a kirajzolódni látszó jó értékesítési lehetőségeket éppúgy, mint az alternatív kultúrák vetésforgóban, gyomirtási rendszerben betöltendő szerepét. Még az erősen károsodott repceállományok is képesek lehetnek kedvező körülmények esetén, megfelelő termesztéstechnológia alkalmazása mellett figyelemre méltó eredmények elérésére. Ez különösen igaz a hibridek vonatkozásában.

Amennyiben támogatást igényelne repceállományának megítélése tekintetében, kérjük forduljon bizalommal a területileg illetékes RAPOOL kollégához.
 
Rainer Kahl                                                     Blum Zoltán
RAPOOL-Ring GmbH                                     RAPOOL Hungária Kft.